Zita speciális gyermekotthon Kaposváron
Az intézmény, az egykori árvaház múltja a XIX. század második felére nyúlik vissza. Alapításakor Mária Valéria főhercegnőről nevezte el megalapítója, lovag Köves-gyűri Freystadtler Antal, akitől később a somogyi herceg Esterházy-uradalmak bérlője vetette meg 15.000 frank összegből. A működtetést később többen is támogatták, a korabeli feljegyzések szerint Inkey Antal és gróf Széchenyi Dénes. Az árvaház költségeihez Somogy vármegye is hozzájárult, majd 1883-ban 13 hold szántóföldet engedtek át a fenntartó Mária Valéria Egyletnek, ingyenes haszonélvezetre. Az árvaház akkoriban 20, család nélkül maradt lánygyermeknek. 1892-ben Somogy vármegye kezelésébe adták át, és 30 férőhelyesre bővítették. A vármegye nem saját forrásból, hanem jótékonysági kezdeményezésekre, támogatásokra bízta a forrás előteremtését, amelyet az árvaház a meglévő földterület terményeivel egészített ki, a gyermekek ellátása érdekében.
A történelmi változások hatása az árvaház működését is befolyásolták, a második világháború eseményei jelentős károkat okoztak a létesítményben, de a működését mégis sikerült folyamatosan fenntartani. 1945-ben Somogy vármegye is részt vállalt az anyagi alapok megteremtéséből, így megnyugtatóan biztosítottá vált a fenntartáshoz szükséges forrás rendszeres, az inflációs időszakban pedig jelentős mennyiségű adomány is gyarapította forrásaikat. 1947-ben feloszlatták az addigi működtetőt, a Mária Valéria Egyletet, és bár egyedüli fenntartja Somogy vármegye, a nevét részben megtarthatta, így azután a Kaposvári Mária Valéria Árvaház nevet viselte. A gyermekek gondozási, ellátási feladatait az Irgalmas Rend apácái látták el, 1950-ig. Azután állami rendszerben működtették tovább, pedagógusokat is felvettek az intézménybe, az ott nevelkedő gyermekek pedig a város iskoláiba járhattak.
1952-ben a nevelőotthonok az akkori Közoktatási Minisztérium , majd a Művelődésügyi Minisztérium irányítása alá kerültek. Időközben jelentősen megnövekedett a biztonságos hajlék nélkül maradt gyerekek száma, és a hatvanas évekre túlzsúfolttá vált a gyermekotthon. A szükségszerűvé vált bővítésre 1967-ben került sor, egy új épületszárny kialakításával és a régi épületrész felújításával. A fejlesztések eredményeként 120 férőhelyes létesítménnyé nőtt az egykori árvaház, amelyet az akkori kor igényei szerint megfelelő, korszerű intézménynek ismertek. A hetvenes évektől kezdődően, részben az 1974-ben megjelent családjogi törvény bevezetésével összefüggésben, megemelkedett a nevelőotthonban a magatartás problémás, deviáns kiskorúak aránya. 1986-ban a Népjóléti Minisztérium bocsátott ki önálló működési engedélyt az intézmény számára, amikor is nevelőotthonból gyermekotthonná minősítették. A nyolcvanas évek végétől családiasabb légkört teremtve, kisebb létszámú csoportokban szervezték az intézmény belső életét. A csoportokban vegyes életkorú, 3 és 18 év közötti lánygyermekek és fiatalok kerültek elhelyezésre. 1993-ban, kifejezve belső megújulását, új nevet választott, és ekkortól a néha, humanista cselekedeteiről ismert Zita királyné nevét vette fel, és viseli máig is. Az azóta eltelt évtizedekben a gyermekotthon fenntartójában többszöri változás történt. 2011-től kezdődően integrálták a létesítmény a Somogy Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság intézményrendszerébe, majd az addig megyei önkormányzati fenntartású létesítmény, miként a működtető anyaszerevezete, az új jogszabályoknak megfelelően a Somogy Megyei Megyei Intézményfenntartó Központhoz, végül a Szociáis és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Igazgatóság Somogy Megyei Kirendeltségének fenntartásába került.
A korábbi időszak dokumentációjának tükrében, 2002-től érzékelhetően évről évre egyre emelkedett a deviáns, magatartásproblémás, ezért speciális nevelésre szoruló gyermekek aránya a beutalt kiskorúak között, míg végül 2010-ben hivatalosan is speciális gyermekotthonná minősítették az akkor 32 férőhelyes, koedukált intézményt, amely 2016-tól kezdődően már csak fiúk számára biztosítás teljes körű otthont nyújtó ellátást, négy, 8-8 fős csoportban. Ebben az intézményben már kizárólag speciális szükségletű, 12 és 18 éves kor közötti kiskorúak nevelkednek, akik súlyos disszociális tüneteik miatt, összetett szakértői vizsgálat véleménye alapján kerülnek ebbe a gyermekotthonba. 2018-tól kezdődően, a vonatkozó jogszabályi változás eredményeként, az itt dolgozók szakmai felkészültségét ún. kötelező 40 órás speciális gyermekotthoni alapképzés is elősegíti. A somogyi kiskorúakon kívül, az alapvető feladatokon felül, a Baranya megyei illetőségű gyermekeket is fogad. Az alapvető szakmai feladat itt a súlyos személyiségállapotú gyermekek mentális problémáinak ellensúlyozása, az önálló életre felkészítés, a rendszeres iskolába járás fenntartása, ennek jellemző akadályozottsága esetén magántanulóként az eredményes osztályozó vizsgák elősegítése, a nem tanköteles korú gyermekeknél a munkahely teremtés megalapozása. Ugyancsak alapvető feladat a kiskorúak azon alkalmazkodási, együttműködési képességeinek fejlesztése, amelyek a helyi mikrokörnyezetben és a tágabb társadalmi közösségekben, az iskolai korcsportban, a munka világában szükségesek.