Szinte minden nap pattog a labda a gyermekotthonban

Címkék: Hétköznapok

A tehetséggondozás és a sport terén számos siker fűződik a kaposvári Nyár Utcai Gyermek- és Utógondozó Otthonhoz. Elég, ha csak az ott nevelkedő Orsós Tamásra emlékeztetek, aki élete első, Egerben rendezett ökölvívó versenyén junior magyar bajnoki címet szerzett, s állhatott a dobogó legfelső fokára. Szente Róbert intézményvezetővel vettük nagyító alá az elmúlt sportos évtizedeket, s fejtettük meg a titkot.

Valamennyien a jó és a rossz örök harcában élünk, adódik a kérdés, mivel szelídíthetők meg a fiatalok? Egyáltalán: meg lehet-e szelídíteni őket?

– A hozzánk bekerülő gyerekek, fiatalok egy része, ha nem is problémamentes, de jól együttműködik velünk – felelte Szente Róbert. – Az ő „megszelídítésük” nem okozhat problémát egy jól képzett, sokat tapasztalt nevelőgárdának. Sajnos a másik véglet is jelen van, az együttműködésre majdnem teljesen képtelen fiatalok személyében, akik annyira alulszocializáltak, hogy az otthon házirendje által diktált kötelességeket – mint például tanulás, munka, takarítás – azonnal elutasítják és inkább ide-oda, barátokhoz, rokonokhoz szökdösnek. Ide tartoznak még azok a fiatalok, főleg lányok, akik már élettársi kapcsolatban álltak bekerülésük előtt is. Őket gyakran csak abban a pár percben látjuk, amíg a rendőr visszahozza őket… Van egy harmadik csoport is, a bizonytalanok csoportja, akik valahol az együttműködők és az együttműködésre képtelenek között ingadoznak. Nos az ő megnyerésük, a „jó oldalra” való átállításuk a legnagyobb kihívás, és a „legmelósabb” feladat. Az ő esetükben a bizalom elnyerése, a pozitív nevelő-növendék kapcsolat elérése csak az első lépcsőfok.

– Ezután folyamatos visszacsatolásokra, megerősítésekre van szükség, hogy a helyes úton járnak, amit rengeteg tárgyi és erkölcsi jutalmazással, egyéni és csoportos beszélgetésekkel, foglalkozásokkal, sporttal, közösségi élmények biztosításával tudunk elérni.

– Így is gyakori a „visszaesés”, de ettől nem kell megijedni – fogalmazott a kaposvári Nyár Utcai Gyermek- és Utógondozó Otthon vezetője. – Az sem egyedi eset, hogy az általunk „elültetett magvak” csak később, a kinti világba való kikerülésük után „csíráznak ki”. Sok pozitív példát tudnék felsorolni azokról, akikről szinte már lemondtunk, de a tőlünk kapott készségekkel, ismeretekkel felvértezve be tudtak illeszkedni a társadalomba.

A sport hatékony eszköz a kezükben, ami érzékelhető is, hiszen számos rendezvény kitalálója, szervezője és házigazdája is Szente Róbert. 
– A Nyár utcai intézmény az elmúlt évtizedekben valóságos „gyermekvédelmi sportközponttá” vált – tette hozzá az intézményvezető. – Szinte nincs olyan nap, hogy ne pattogna valamilyen formájú és funkciójú labda nálunk. Télen sincs „uborkaszezon”, hiszen korábban a szennai, mostanság pedig a kaposmérői tornaterembe járunk focizni, estéinket pedig pingpong- és dartsversenyek színesítik. Tavasszal a szabadtéri sportolás veszi kezdetét: saját készítésű röplabda- és lábteniszpályáinkon lányaink is szívesen megmérettetik magukat.

A fiúk – velem és néhány kollégámmal kiegészülve – Nyár FC néven a városi kispályás bajnokságban vitézkedtek közel negyedszázadon keresztül. A sportversenyeken való részvételre nem csak növendékeimet és munkatársaimat, hanem a megye többi gyermek- és lakásotthonában élő fiataljait, sőt a nevelőszülős gyerekeket is igyekszem mozgósítani. Nyár Kupa elnevezésű labdarúgótornánkon, amit 2021-ben immáron 25. alkalommal rendeztünk meg, rendszerint 50-60 növendék mutathatja meg tudását. A Covid-időszak beköszöntéig rendszeresen megtartottuk nagyebédlőnkben a Megyei Gyermekvédelmi Asztalitenisz-csapatbajnokságot, ahol általában nyolc, hármas csapat képviseltette magát. A tavaszi és őszi sportnapjainkon is szívesen látunk „külsősöket”. Szintén nagyon régi Nyár utcai tradíció, hogy minden évben, az úgynevezett „Igazság Napján” a nevelők és a növendékek, csapatszinten, több sportágban összemérik erejüket, hogy ki emelhesse magasba a vándorserleget. 
Mozgás, örömforrás, küzdelem, elismerés – mind-mind ott van a sportban, és egész életre szóló kapaszkodót jelent…

– Mindezek mellett hihetetlen nevelőerő koncentrálódik benne, és ennek örülnünk kell – hangsúlyozta. – A sport­eseményeken növendékeink és mi felnőttek is kiszakadunk egy kicsit a megszokott világunkból, feszültségeinket, frusztrációinkat kisportoljuk, magunk mögött hagyjuk. A rendezvények rekreációs célja mellett az együtt sportolás élménye közelebb hozza egymáshoz a gyerekeket és a nevelőket, ami a későbbi nevelési szituációk, konfliktusok produktív megoldását segítik elő. Harmincöt éves tapasztalattal tarsolyomban mondanom sem kell: a növendékek mindig is nagy becsben tartották és jobban tisztelték azokat a kollégákat, akik „leereszkednek” hozzájuk. Akik nem szégyellik, hogy a nevelésbe vett gyerekekkel együtt játszanak, sportolnak. A sport hozzájárul a kitartás, az akaraterő, a „soha nem adom fel” – érzés erősítéséhez. A fiatal megtanul csapatban, fair play módon nyerni vagy éppen veszíteni, és ennek nagy hasznát veszik az életben. Csupán ennyi a titok.

SONLINE.HU

Az eredeti cikk itt olvasható!